2016. február 3., szerda

Köznevelési fórum/kerekasztal - 2016, Dunaújváros



Az EMMI utasítására a héten mind a 198 tankerületben köznevelési fórumot kellett tartani. Ennek nyilván semmi köze nincs ahhoz, hogy a tanárok jól láthatóan fellázadtak a rendszer ellen. (Mármint az oktatás-nevelés 2011 óta érvényben lévő rendszere ellen...) 
Nyilván az is puszta véletlen, hogy a legtöbb tankerülethez hasonlóan, a dunaújvárosi is február 3-ára tűzte ki ennek időpontját - arra a napra, amikor Miskolcon országos demonstrációt szerveznek az ottani kollégák, akik a "lázadást" elindították. Mint ahogy az is merő véletlen, hogy a rendezvényről január 29-én, pénteken dél körül értesültünk a tankertől - bár nyilván már hónapok óta megvolt ennek az időpontja... Kérdéseket vártak tőlünk előzetesen, kedden délig, amelyeket majd továbbíthatnak a felsőbb szervekhez.
Mivel néhány apróság miatt (matek- és fizikaórák, dolgozatok, értekezletek, régi e-napló lezárása, új e-napló indítása stb.) erre nem volt időm, gondoltam, majd helyben elmondom nem kérdéseim, hanem válaszaim. (Miskolcra délelőtti óráim és a ma esti szülői értekezletek miatt úgysem tudtam volna elmenni.)

 "Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve! "

A helyi, a Bartókban tartott fórumnak (mintegy 150-160 résztvevő lehetett a dunaújvárosi járás összes általános iskolájából és egyetlen gimnáziumából) kötött napirendjei voltak (emlékezetből):
1. A pedagógusok terheinek csökkentésére tett intézkedések ismertetése
2. A köznevelési kerekasztal létrehozása
3. Kérdések, hozzászólások
A rendezvényen a város vezetői részéről tudtommal nem vett részt senki, mindössze polgármesterünk oktatási ügyekben érintett tanácsadóját láttam az első sorban ülni...
Az elején még izgultam, hogy vajon kapok-e szót, vagy a szokásos módszer szerint az első két napirenddel annyira elhúzzák az időt, hogy a lényegre már nem jut sem energia, sem idő (mennem kellett szülőire!).
Végül kellemesen csalódtam, mert a tanker igazgatója kb. 15 perc alatt levetítette (és felolvasta...) a központilag kiadott prezentációt (reggel az érdeklődők már láthatták az ATV-n), aztán rátértünk a 3. pontra. (Igaz, elfelejtette bemutatni a színpadon mellette ülő két hölgyet, akik szerintem valószínűleg a helyi tanker alkalmazottai lehettek, magam ugyan nem ismerem őket - de ez a KLIK-re úgy általában is jellemző...)

 
Hanesz József, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke - minden pedagógus (potom 140 ezer fő) munkáltatója, a szürke eminenciás 

Kihasználva az alkalmat, hogy a mikrofonos ember mellett ültem, magamhoz ragadtam a szót, és felolvastam előző éjjel írt hozzászólásom. (Később teljes terjedelmében olvashatjátok, itt most csak annyit, hogy megírása után odaadtam szintén pedagógus nejemnek, ugyan, olvassa már át, aztán ha valahol nagyon durva, gyomlálja ki azokat a mondatokat. Miután ez megtörtént, újra elolvastam írásom, és ha eddig voltak is kétségeim azzal kapcsolatban, hogy meddig maradhatok még a pályán, ezek egy csapásra elmúltak...)
Utánam Horváth Éva, az Arany János iskola KT-elnöke, egyben a PDSZ városi ügyvivője mondta el hozzászólását, majd Csathó Gábor, a vasvári iskola tanára. (Ez utóbbi itt olvasható.)
Menet közben az is kiderült, hogy a rendezvény az EMMI utasításának megfelelően nem sajtónyilvános, újságírók nem vehettek azon részt, nem készül róla sem írásbeli jegyzőkönyv, sem hangfelvétel, az előzetesen beadott kérdéseket és az itt elhangzottakat (ugyan nem tudom, mi alapján) a tanker egy on-line felületre fogja feltölteni, de arról sem a résztvevő iskolák, sem az egyes szervezetek, személyek nem kapnak visszajelzést. (Ez késztetett arra, hogy ezt a blogbejegyzést megírjam - engem nem utasított az EMMI, és tudtommal nem is titkosították az itt elhangzottakat, eddig...)
Ami viszont nagy örömömre szolgált, az kollégáim hozzáállása volt, meg az, hogy volt olyan - igaz, nem városi - igazgató, aki felolvasta tantestületük ezzel kapcsolatos, a mienkkel megegyező véleményét - igen nagyra értékeltük!

Nincs itt semmi probléma!

Aztán az is kiderült, hogy kérdéseinkre itt ugyan nem kapunk választ, mert a tanker igazgatójának sem lehetősége, sem felhatalmazása, sem információja nincs ez ügyben. Igazán nem irigylem, de hát ő vállalta ezt a pozíciót...
Ezután szép lassan elkezdtek hazafelé szivárogni a kollégák, és abbamaradt (nem befejeződött, bár igazgató úr bezárta) a rendezvény.
Kifelé menet többen odajöttek hozzám gratulálni az elmondottakért, a kiállásért - köztük kollégáim, pedagógus ismerőseim, és olyanok is, akik csak "beszöktek" a nem nyilvános rendezvényre: egészségügyben dolgozók, orvosok, és egy olyan, volt dunaújvárosi, már nem Magyarországon élő értelmiségi úrral is hosszan beszélgettem, aki csak az eső elől keresett menedéket a Bartókban.
Végezetül álljon itt hozzászólásom, amelyet elmondása után kinyomtatva és aláírva átadtam az asztalnál ülőknek:

"Tisztelt Egybegyűltek, kedves Kollégák!

Fábián István vagyok, a Széchenyi gimnázium tanára, de szülőként, nagyszülőként, magyar állampolgárként talán még jobban elkeserít az, amit az oktatás területén tapasztalok.
Megítélésem szerint amennyiben nem történik radikális változás a magyar nevelés-oktatás tartalmában és struktúrájában, akkor 10-15 éven belül nemzeti tragédiába torkollik a már korábban elindult, de öt éve felerősödött folyamat, s beteljesednek Vörösmarty szavai: „S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl”.
Iskolám névadója még azt vallotta, hogy „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Mintha erről elfeledkeztünk volna, s éppen az ellenkező irányba lépegetnénk. A tankötelezettség leszállítása 16 évre, az oktatási rendszer átstrukturálása (a szakképzés erősítése az általános képzéssel szemben) mind ebbe az irányba mutatnak. Magam tudom a legjobban, hogy értelmes emberekkel sokkal nehezebb együtt dolgozni, mint az alulképzettekkel, mert az előbbieket ész érvekkel meg kell győzni, míg az utóbbiakat elég utasítani. Kérdezem, miért fél a kormányzat szakmai kérdésekben a pedagógusokkal egyeztetni. Miért fél a gondolatok sokszínűségétől, a vélemények ütköztetésétől? Vagy az utóbbi utat jelöli ki a kormányzat nem csak a tanárok, de a magyarság számára is?
Térjünk vissza az úgynevezett rendszerváltást megelőző időkhöz, amikor hivatalosan csak a munkások és a parasztok dolgoztak, a többiek – többek közt mi, pedagógusok – meg csak feléltük a megtermelt javakat?
Ezek miatt is a hermanos nyílt levélben foglaltakkal, a pedagógus szakszervezetek követeléseiben megfogalmazott gondolatokkal és megoldási javaslatokkal egyetértek, támogatom azokat. Most csak két problémakört emelek ki ezek közül: a NAT-ot és a KLIK-et.
Véleményem szerint a nemzeti alaptantervet mennyiségében le kell csökkenteni, tartalmában pedig meg kell újítani. És természetesen ehhez kell igazítani az óraszámokat is. Jelenleg a rendelkezésre álló időkeretben lehetetlen átadni a gyerekeknek azt az ismeretanyagot, amely mindenki számára elő van írva. Ennek következtében a tanulók és a pedagógusok többsége mérhetetlenül frusztrált, mert nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. Valljuk be, néha csak átrohanunk az anyagon, és tudomásul vesszük a hiányosságokat. Közben elraboljuk gyerekeinktől a gyerekkorukat, és sok esetben már fiatalon kiégetté tesszük őket. Én ezt nem kívánom az unokáimnak.
De nem elég csak mennyiségében változtatni a NAT-ot, a tartalmát is a harmadik évezredhez kell igazítani. Krisztus korában még az számított műveltnek, aki fejből tudta Homérosz műveinek 27 810 sorát, tudott lanton játszani, és szépen felöltözött. Száz éve meg az, hogy tudjon latinul és ógörögül, jeleskedjen az irodalomban és a művészetekben.
A mi gyerekeinknek azonban már másra van szükségük. Felesleges lexikai ismeretek helyett inkább arra kellene megtanítani, pontosabban rávezetni őket, hogy gyorsan és pontosan tudjanak hiteles forrásból információt szerezni, hogy tudjanak közösen, egymást elfogadva és segítve dolgozni valamely cél érdekében. Ehhez persze éppúgy időkeret kell, mint az angol polgári forradalom vagy a logaritmus megtanulásához.
Ezekhez a változtatásokhoz azonban valóban hozzáértő, a feladatot világosan megfogalmazni és megoldani tudó szakemberekre van szükség, akik bátran mernek újítani. A létrehozni tervezett közoktatási kerekasztal Balog Zoltán miniszter úr által megálmodott résztvevői között ellenben csak elvétve találunk ilyeneket. Hogy lehet az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ott van, de a magyartanárok vagy történelemtanárok egyesülete nincs? Mit várhatunk egy ilyen összetételű társaságtól? Azért kár kerekasztalt létrehozni, hogy ne csináljon semmit – vagy éppen ez a cél? Panem et circenses, aztán mehet minden tovább? Nagy lépést tehetünk előre? A szakadékba, lefelé?
A másik témakör, amelyről szólni szeretnék, az a KLIK. Pontosabban a végletekig központosított oktatásirányítás. A 18. századot idézi, amikor Mária Terézia a fő felügyeletet az összes iskolaügy felett a koronának tartotta fenn, s a tanügy irányításának területi szervei a tankerületek voltak. A 21. században ez már egy kissé avíttasnak tűnik. Ennek ellenére hiányzik annak felismerése, hogy így a rendszer működésképtelen, sőt, még további olyan intézményeket kíván maga alá gyűrni, mint például az Oktatási Hivatal vagy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Nem tartom véletlennek, hogy a mi tankerületünk is már a sokadik vezetőjét nyüvi, ennek a feladatnak egyszerűen nem lehet megfelelni.
Köztünk pedig fortélyos félelem igazgat, a kollégák nem merik vállalni a véleményüket, mert attól félnek, hogy emiatt elbocsátják őket, és mivel ugyanaz a munkáltató az egész országban, máshol sem alkalmazzák őket.
Hát ez kell nekünk?
Ez!
Ha hagyjuk, hogy megtegyék velünk.
Lám, a több, mint 27 ezer aláírás és 500 intézményi támogatás láttán a hatalom megijedt, és nagy hirtelen ilyen látszatfórumokat hívott össze, mint amilyenen most ülünk. Az ország 198 tankerületének legnagyobb részében ma tartják ezeket. Pont ma, amikor nekünk inkább Miskolcon kellene lennünk, hogy kiálljunk közös jövőnk ügyéért, hogy kiálljunk a véleményüket bátran vállaló kollégáink mellett. Javaslom, fejezzük ki szolidaritásunkat velük azzal, hogy most megtapsoljuk őket. (Hosszú, hangos taps a nézőtéren.)
Mi pedig gyűljünk össze itt a városban egy hét múlva, és jelezzük, hogy ez szerintünk sem mehet tovább így. A tervezett demonstráció részleteiről később értesítünk benneteket. És természetesen minél több résztvevőre számítunk a 13-i, szombati budapesti, Kossuth téri megmozduláson is.
Egy fontos dologról nem szóltam eddig – a bérünkről. Szégyenletes életpályánkról, avagy annak modelljéről. Nem véletlenül.
Ahogy a hermanosok is írták, ez a tiltakozás most nem erről szól elsősorban. Hanem az ország jövőjéről.
Arról, hogy csak így kerülhetjük el az új magyar exodust, arról, hogy tehetséges fiataljaink az érettségi, illetve a diploma megszerzése után ne külföldön keressék a boldogulásukat, hanem azt a szellemi tőkét, amellyel felvértezzük őket, itthon kamatoztassák.
Tanárként, de szülőként, nagyszülőként és magyar állampolgárként is hiszek, szeretnék hinni a polgári kormány polgári jogokat biztosító rendszerében, a szólás-, gondolkodás- és vallásszabadságban, a saját jövedelemhez és az igazsághoz való jogban.
Ezt az üzenetet kell eljuttatnunk mindenkihez.
Köszönöm, hogy meghallgattak, hogy meghallgattatok.
Dunaújváros, 2016. február 3."

Írásom szabadon felhasználható, közzétehető, megosztható, a fényképeket az internetről szereztem.

5 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Minden szóval azonosulni tudok!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok! Minden szóval azonosulni tudok!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kolléga! Köszönöm a kiállást a tanítványaim és a magam nevében is.

    VálaszTörlés
  4. Egy napirendi pont sem volt a gyerekekről, mert a pedagógusok leszarják. Mindegy csak dolgoni ne kelljen!
    http://trollkorrekt.blog.hu/2016/01/27/kisirtak_hogy_a_tanarokat_evekig_ne_ellenorize_senki
    http://trollkorrekt.blog.hu/2016/01/17/mindegy_csak_dolgozni_ne_kelljen

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt bárki leírhatja véleményét.
      Hogy megkönnyítsem a végén idézett két oldal elolvasását, betűhíven bemásolom ide azokat.
      1.
      Kisírták, hogy a tanárokat évekig ne ellenőrizze senki
      A tanárok elérték, hogy nekik, semmiyen szakmai felügyeletük ne legyen.
      Akinek van minősítése azt három évig senki nem fogja szakmailag ellenőrizni!
      Kiderült tehát, hogy szó sincs arról, hogy a gyerekekért aggódnának, ahogyan azt eddig is tudtuk.
      2.
      A helyzet: Pokorni szerint ma Magyarországon csak nagymennyiségű különórával lehet sikeresen érettségizni.
      A Pisa felmérések szerint az érettségizők nagyrésze funkcionális analfabéta.
      A tanárok azonban szerintük mindent jól csinálnak és továbbra is csak azért tüntetnek, hogy
      -őket ne ellenőrizze soha, senki, SOHA,
      -nekik ne kelljen lépést tartani a világgal és fejleszteni önmagukat,
      -nekik ne kelljen heti 32 órát sem a munkahelyen tölteni,
      -szabadon sulykolhassák torz, szélsőséges politikai és fehérgyűlölő-rasszista nézeteiket, ne kössék meg a kezüket a megszabott tananyaggal, tankönyvvel.
      -Pénzért, de mindenképpen a minimálbérhez viszonyítva, hogy felsőbbrendűségüket ezáltal is hirdethessék.
      -Az igazgatók sikkasztásának szabadságért.
      -Liberált munkáltatói jogokért, vagyis azért, hogy ha kirúgják őket, pl alkoholos állapotban tanításért, másnap máris mehessenek máshova tanítani.
      -Csak azért aggódnak a közismereti és szakmai tárgyak arányának változása miatt, mert így kevesebb közismereti tanárra lesz szükség, és "ÚRISTEN" át kéne képezni magukat!

      És NO COMMENT! :-)

      Törlés