2012. június 1., péntek

Már azt hittem...

... hogy rosszkedvűen fekszem le ma, de minden megváltozott.
A holnapi napra készülvén (Vivát Tarókia!) kerestem valami új klipet - és találtam.
Már vagy tízszer meghallgattam, de nem tudok vele betelni. Hogy miért, azt nem tudom, hiszen a zenéjénél csak a szövege egyszerűbb - és mégis.
Sikerült visszaadnia a vidámságom, és lassan elfelejtem mindazt a rosszat, amit ma át kellett élnem.
Ezek az alkalmak bizonyítják, hogy az elme racionalitása mennyire messze kullog a lélek egészen mélyről jövő emóciói mögött.
Azt hiszem, azért lefekvés előtt hallgatok még egy kis Puccinit is. A fecskét biztosan...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése