2013. augusztus 5., hétfő

Déjà vu - a magyar foci ürügyén

Szünet van még - és hőség. Emiatt korán kelek (mert ébreszt Kasmír), aztán még a relatíve hűvösben sétálunk egy jó nagyot - én is élvezem, jó egy kicsit borzongani a benti 32 fok után a 25-ben...
Ma hazatérve felmentem a Facebookra, és az alábbi bejegyzésre lettem figyelmes:
Szégyenben – A végén már csak Orbán maradt

Itt csak egy részletet emelek ki belőle: "A miniszterelnök szerint töretlenül fejlődő magyar labdarúgás csúcsligájának mérkőzéseire a 2011/12-es évadban átlagosan 3645 néző volt kíváncsi. A most tavasszal zárult szezonban ez a szám 2728-ra csökkent. Értsd: az élvonalbeli magyar labdarúgás egy év alatt elvesztette az amúgy is sírnivalón kisszámú közönsége negyedét. Legkevesebben az Eger meccseire jártak: átlagosan 1269-en. Ehhez képest a Felcsút ünnepélyes debütálására ötszázan jöttek el. (A Puskás Akadémia minden nézőből kettőt látott, ezer főre becsülte a közönséget.)"
 A cikket olvasva két dolog jutott azonnal eszembe.

Az egyik egy másik írás volt a figyelo.hu-ról (A Barátok közt 150-szer népszerűbb a magyar focinál), amely - többek között - a foci és a színház nézőinek állami támogatását is összevetette, csak egyetlen megállapítása: "...tavaly durván 600 ezer jegyet értékesítettek a hazai csapatok, a teljes állami támogatás pedig meghaladta a 4 milliárdot, így egy belépőhöz mintegy 7000 forinttal járultak hozzá közpénzekből. A színházak esetében ez az összeg nagyjából 2000 forinttal kevesebb, pedig a szórakozás ezen fajtája némileg szélesebb kört érint."
Aranyos ez a némileg szélesebb kör megnevezés, hiszen a színházi nézők a KSH 2012-es jelentése szerint 4.735 ezren (azaz nyolcszor annyian...) voltak.
S miközben szégyenletes módon már egyetlen magyar csapat sem érdekelt az európai kupákban, a 21 napos (vesztes) hadjárat után rohamtempóban épülnek tovább az új stadionok tízmilliárdokból, Debrecenben, Szegeden, Pesten, Felcsúton (ahol minden lakosra két ülőhely jut a kis ékszerdobozban!) - és talán még a dunaújvárosi arénát is befejezik...

A másik dolgot pedig a cikk vége ihlette: "Mikor lefújták a meccset, előresétáltam az első sorba, és felnéztem a tribünre. Orbán felállt, a többiek pedig figyelték, mikor tapsol. Akkor aztán ők is tapsoltak. Azokat a félszeg sandításokat jó lenne elfelejteni. Közben lassan kiürült a lelátó, a győztes újpestiek utolsó játékosai sétáltak be az öltözőbe. A végén már csak Orbán állt ott, valaki beszélt a fülébe, de ő csak az üres pályát figyelte, és tapsolt. Ő, az utolsó néző."

Egyszerűen nem tehetek róla, ha két, szintén nemrég olvasott írás jutott eszembe.

'Rákosi elvtárs 60. születésnapján egész népünk meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs vezetésével hazánk végre a helyes útra tért. Arra az útra, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat, hanem amely a szabad, és a szabadságukért s a békéért és demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hivatott biztosítani hazánk további felemelkedését, még fényesebbé, még dicsőbbé tenni a világban a magyar nevet! Ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket – Sztálin útja! Gerő Ernő ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Rákosi Mátyást 60. születésnapján. ... Rákosi és társai a hatalmi pozíciók birtokában, személyéhez kapcsolva kialakították a bölcs vezető, a legjobb apa, népünk bölcs vezére, az ország tanítója, minden magyar dolgozó édesapja kultuszát. Képét Lenin és Sztálin arcképe közé függesztették, igaz, azoknál néhány centiméterrel lejjebb. A fényképeken és filmeken főként munkás és parasztemberek körében jelenítették meg, esetleg búzaföldön vagy kenyeret szelve.


Nyilvános szerepléseit gondosan megtervezte, beszédeinek nyelvezete egyszerű, közérthető volt, bár mondandója élénkítésére szívesen használt népi szólásokat, közmondásokat. Jelszavakat, a pártpropagandában később ezerszer idézett képes kifejezéseket ő maga is alkotott, például Tiéd az ország, magadnak építed!, A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján." (forrás)

"Míg várakoztunk a kormányfőre, a képviselőnkkel együtt léptünk be a miniszterelnöki fogadó szalonba, ahol megvendégeltek minket finom süteménnyel, pogácsával, üdítővel, kávéval, teával. Országunk első számú vezetője, Orbán Viktor jókedvűen érkezett és üdvözölte a csoportot. Nagyon kedves volt, csoportunkból több embert személyesen is ismert. Örömmel fogadta az ajándékot, amelyet átadtunk neki. Mi is izgatottak voltunk, nem mindennapi helyzet ez. Ő nem spórol az idővel, bemutatja a munkaterét, figyel ránk és válaszol kérdéseinkre. Derűs, bizakodó, de minden mondata megfontolt. Gyorsan elröpül az egy óra, közös fotók készülnek.


Búcsúzáskor mindenkivel kezet fog, sietnie kell vissza az ülésterembe. Ezek után a csoportunkat is bevezették az ülésterem felső karzatára, ahonnan „élőben” láthattuk, hallhattuk a parlamenti felszólalásokat és a miniszterelnök úr válaszát. Jó érzéssel távoztunk a „Tisztelt Házból”, ezt az élményt soha nem felejtjük el, örökre szívünkbe zártuk." (forrás)

Déjà vu.

2013. július 24., szerda

Nem mi ettük/esszük meg az aranytojást tojó tyúkot - avagy a pedagógusok béremeléséről

          "Ötvenöt évem elszelelt
           s még havi kétszáz sose telt.
           Az ám,
           Hazám!"
Bizony, napszámosként eddig nekem sem jutott ennyi még, pedig "Havi kétszáz pengő fixszel/ma egy ember könnyen viccel."
Viccelődésre azonban már csak azért sincs kedvem, mert az idén már legalább ötször emelték a bérünket - legalábbis a kormányzati kommunikációban, amelyet aztán a média simán átvett. Úgy hogy az emberek szemében sikerült megint vörös posztónak feltüntetni bennünket.
Ma dönt a kormány a szeptemberi pedagógus béremelésről, nagyon kíváncsi vagyok, mire jutnak. Az Átlátszó birtokába került kormány-előterjesztés alapján megpróbáltam számolgatni egy kicsit, hogy lássam, mire számíthatok - és hát igen kiábrándító a kép, elsőre nem is hittem. Aztán megnéztem, hogy alakul feleségem fizetése, s ott legalább látszik valami - bár javulásnak azt sem nevezném.
A számolgatás eredményét az alábbi képen láthatjátok, nagyon nem is szeretném kommentálni. A megértést elősegítendő néhány fontos információt közölnék veletek:
  • 1982-ben matematika-fizika szakon végeztem a JATE-n (a fizikát hiányszaknak minősítettem, ha nem lesz az nálunk, akkor ennyivel is kevesebb lesz az új bérem);
  • 1988-ban az ELTE-n elvégeztem a filozófia szakot is;
  • 1999-ben a BME-n közoktatási vezető szakot is abszolváltam, amely jelenleg pedagógus szakvizsgával egyenértékű;
  • szerepelek az Országos érettségi vizsgaelnöki névjegyzékben, matematikából emelt szinten is;
  • 2012-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjétől Arany Katedra Emlékérem kitüntetést kaptam;
  • kilenc évig igazgatóhelyettes, hat évig igazgató voltam iskolámban. Jelenleg osztályfőnök vagyok, ezért kötelező óráim száma 21, így a tervezett, az új bérben lévő 26 tanítási óra miatt eddig 26-21=5 túlórám volt hetente (ebben a tanévben ez pont így is volt), amely díját ezután nem kapom meg.
  • az új béreket az előterjesztésben szereplő 60%-os emeléssel számoltam, a konkrét számokat Thaisz Miklós fideszes politikai tanácsadó PowerPoint prezentációjából vettem - ő egyike a kormány-előterjesztés megalkotóinak is;
  • szeptember 1-től minden napszámos automatikusan a Pedagógus I. besorolásba kerül a jogszabály szerint, nekem lehetőségem lesz 2014. január 1-től átkerülni a Pedagógus II.-be (erről később);
  • az új bérben a pótlékok összege tól-ig között mozoghat a munkáltató (nem az igazgató, hanem a KLIK vezetője) döntésétől függően, kiszámoltam mind a kettőt, de szerintem pénzhiány miatt az alsó értékek lesznek beállítva;
  • a jövő évi minimálbér összegének 102 eFt-ot vettem, lévén választások lesznek...
  • 2002-ben kaptuk ama bizonyos 50%-os béremelést, kompenzálandó az elmaradást - a fennmaradó részt pedig az infláció hat év alatt fel is emésztette. Ez után 2008-ban volt a következő, nagyjából az előző évi inflációval megegyező mértékű emelés, azóta semmi. És 2009 óta óta megszűnt nálunk az ún. kafetéria is. Érdemes még elolvasni ez ügyben a Petróczi Gábor igazgató, tanügy-igazgatási szakértő honlapján lévő elemzést is, amely szerint a KSH adatai alapján a napszámosok bére, a 2008. január 1-jén életbe lépett bértábla a hat év alatt bekövetkezett infláció miatt 31,2%-ot veszített értékéből.
Végül a jogszabálytervezet szövegéből idézek:
"34. § (2) A pedagógus szakvizsgával, és tizennégy év szakmai gyakorlattal rendelkező pedagógus kérheti ideiglenesen a Pedagógus II. fokozatba való besorolását 2014. január 1-jével. A besorolás további feltétele, hogy 2013. november 30-ig feltöltse portfólióját a miniszter által kijelölt az OH által kialakított és üzemeltetett informatikai támogató rendszerbe. A portfólió elemeit a 2. melléklet határozza meg. Amennyiben a portfólió tartalmazza a 2. mellékletben meghatározottakat, a Pedagógus II. fokozatba történő besorolása nem tagadható meg. Az eljárást az OH szervezi.
(3) A 2014. január 1-jén ideiglenesen Pedagógus II. fokozatba besorolt pedagógus legkésőbb 2018. december 31-ig a 3. § szerinti minősítési eljárásban vesz részt.
(4) A miniszter a pedagógus-előmeneteli rendszer országos bevezetése érdekében felhívást tesz közzé a Mesterpedagógus fokozatba történő besorolás céljából.
(5) A (4) bekezdés szerinti pályázaton az a pedagógus vehet részt, aki
a) rendelkezik legalább tizenöt év szakmai gyakorlattal és pedagógus szakvizsgával,
b) szerepel az Országos szakértői névjegyzéken vagy az Országos érettségi vizsgaelnöki névjegyzéken vagy a szaktanácsadói névjegyzéken,
c) vállalja, hogy részt vesz az OH által szervezett szakértői vagy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett szaktanácsadói továbbképzésen,
d) vállalja, hogy külön díjazás nélkül, a központi költségvetés által biztosított költségtérítés terhére a 4. § (5), (7)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával részt vesz a szakértői, szaktanácsadói feladatok ellátásában.
(6) A (4) bekezdés szerinti felhívás alapján Mesterpedagógus fokozatba besorolt pedagógus besorolása azonnali hatállyal visszavonható, amennyiben nem tesz eleget a (5) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott feladatoknak. A besorolás visszavonását követően a pedagógust a Pedagógus II. fokozatba és a fizetési kategória megállapításához figyelembe vehető jogviszonyának megfelelő kategóriába kell besorolni. A (4) bekezdés alapján lebonyolítandó pályázati eljárást az OH szervezi."
Emiatt a 2014. január 1-et követő fizetésem annak alapján számoltam ki, hogy még az idén kérni fogom a Pedagógus II.-be történő besorolásom, mivel rendelkezem a szükséges feltételekkel (bár a jogszabályalkotó sietségében/kapkodásában/ figyelmetlenségében a 2. számú mellékletből "kifelejtette" - vagy nincs is még kész! - a portfólió elemeinek felsorolását...). Aztán pedig a Mesterfokozatot is - ha közzéteszik a felhívást, de ez még nagyon a jövő zenéje...
Szóval akkor a medve (az összegek természetesen bruttóban értendők):
Mint az a számításból elég egyértelmű, a fizetésemelkedésem az idei négy hónapra -11,4%, januártól (pozitívan gondolkodva, pedagógus II.!) -0,5%, ugyanezek az értékek nejemnél, akinek nincs szakvizsgája, "csak" egyeteme +12,2%, illetve - a januári soros ugrása miatt is - +20,2%.
Hát ez valóban átlagban 34%-os béremelés szeptember 1-től, ugye, kedves Balogh Zoltán miniszter úr...
És akkor fogjuk be pörös szánkat a következő néhány évre. Az ám, Hazám!

2013. július 3., szerda

Nem akarunk olyan Magyarországot...

Tegnap volt szerencsénk nézni a tévében az Európai Parlament ülését - ha jól számoltam, akkor hat csatorna is egyenesben adta. Nagyon tanulságos volt látni a Tavares-jelentés vitáját.
Rögtön el is kezdtem szidni magam, hogy miért is jártam huszonkét évig iskolába, hogy miért voltak olyan jó tanáraim, akik megtanítottak olvasni (még a sorok közt is!), hogy megtanítottak gondolkodni, szöveget elemezni, hogy ne tiszteljem feltétlenül a tekintélyt, azokat, akik hordóra állnak - hogy szeressem Descartes-ot, Voltaire-t és Rousseau-t, hogy "Sapere aude! (Horatius Epistola I., 20. 40.)" - "Merj gondolkodni!".
Különben észre sem veszem, hogy alábbi szövegben milyen önellentmondás feszül az első és a harmadik (és negyedik) mondat között:
"Nem akarunk olyan Európát, ahol a kétharmados többségben kifejeződő egységet elítélik, ahelyett hogy tisztelnék. Nem akarunk olyan Európát, ahol gyámság alá helyeznek, a szabadságot korlátozzák és nem kiteljesítik. Nem akarunk olyan Európát, ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával. Nem akarunk olyan Európát, ahol kettős mércét használnak, ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat." (Orbán Viktor miniszterelnök, Strasbourg, 2013. július 2.)


Aki tud olvasni, annak nem kell magyarázni - a többiekre pedig Miniszterelnök Úr számít...
Hogy a régi latin mondást kicsit kiforgassam. Quod licet bovi, non licet Iovi! (Amit szabad az ökörnek, nem szabad Jupiternek!)
Még nem tudhatom, délután hogy fognak szavazni Strasbourgban, de egyetértve Orbán Viktorral, nekem sincsenek kétségeim - csak nem az ő szimpla hazugsága (baloldali-liberális többség) miatt:

(Ha jól számolom, akkor a szocik-liberálisok-zöldek-egyesült baloldal összesen 366 főből áll. Az nálam kevesebb, mint a 755 fele...)
Ha tegnap én szólhattam volna Strasbourgban, biztos ezt mondom:
"Nem akarunk olyan Magyarországot, ahol gyámság alá helyeznek, a szabadságot korlátozzák és nem kiteljesítik. Nem akarunk olyan Magyarországot, ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával. Nem akarunk olyan Magyarországot, ahol kettős mércét használnak, ahol csak a kisebbnek kell tisztelnie a nagyobbat."

2013. június 26., szerda

Csak dúdolom azt, hogy jó jó jó jó jó jó, de jó nekem...

De még milyen jó!







2013. július 3.: Szóltak, hogy néhány dolog kimaradt... (Mentségemre szóljon, hogy ezek mind tavalyiak.)




2012. szeptember 20., csütörtök

Mentális tréning

Kicsit fellengzősnek tűnhet a cím - de igaz...
Valójában a macskasétáltatásról fog szólni, amit írok...
Ma délután kicsit korábban mentünk le Kasmírral, mint szoktunk, mert részint nagyon akart menni (nyitotta volna szegény a bejárati ajtó zárját, ha tudta volna), másrészt én is szerettem volna az este további részét nyugodtan tölteni (hírek megnézése, illetve Genk-Videoton meccs /Story4 - 21 óra/).
Szerintem itt még nem írtam róla, csak személyes találkozásokkor szoktam elmondani, hogy a kutyákat sétáltatják - a macska az sétáltat.
Arra megyünk, amerre ő akarja (bár néhány dologról sikerült leszoktatni), általában falak mentén, bokrok alján stb. Két év elég volt, hogy összeszokjunk...
Sokan hülyének néznek, hogy ilyet teszek - de ők nem tudják, hogy ez igazi mentális tréning, egy tanárnak elengedhetetlen...
Hogy miért?
Mert ezer dologra kell figyelni közben, fejleszti a figyelemmegosztó képességet.

Lássuk sorban a sétáltatott dolgát:

1. Kutyák: Van-e rajtuk póráz vagy nincs. Ha van, akkor rendben a dolog, nincs teendő. Ha nincs, akkor mekkorák. Vizsla vagy afölötti méret esetén macskamentés: fölkapni a vállra, és várni, mi történik (kivéve kedvenc golden retrieverünk - vele barátkozunk...). Ennél kisebbek esetén figyelni, mi készül. Kasmír ugyanis kétéves, ivarérett kandúr, aki nem ijed meg senki állatfiától. Szembefordul a galáddal, lefekszik, és feszülten figyeli, mit csinál az áldozat. Ha ugyanis közelebb jön, akkor nekiront, és mellső karmaival az illető szemét igyekszik kivájni. Egyszer már - tavaly, Sárváron - sikerült is neki... A többi alkalommal vagy visszafogtam a pórázzal, vagy felvettem a vállamra. (A "drága" kutyások ilyenkor szokták mondogatni, hogy nem kell félni, nem bántja a kutyus. Ami igaz is lehetne akár, de én az ő kis kedvenceiket féltem...) Persze, volt már olyan is, hogy hagytam folyni a dolgokat a saját medrükben - általában elszaladtak a rémült ebek.

2. Macskák: Ez már egészen más kérdés, ez a legnehezebb, és egyben a legfontosabb is. Itt ugyanis szegénykém hátrányban van - a póráz miatt nem tud úgy mozogni (támadni és védekezni), mint a kóbor fajtársak. Emiatt a sétáltatottnak ez az igazi kihívás. Figyelni arra, hol van a másik macsek - melyik bokor alatt bújik meg, honnan akar támadni, merre megy stb. A feladat a testi kontaktus elkerülése, amely vagy arrébb húzással, vagy vállra vétellel oldható meg. Ez utóbbi esetben számítani kell arra, hogy Kasmír (támadó kedvében léve) mindent elkövet ennek megakadályozására. Vagyis karmol, harap, vernyál. "Legszebb" sebeimet ilyenkor kaptam tőle.

3. Madarak: Korábban már belinkeltem a Facebookra egy cikket az index.hu-ról, azt a címet viselte, hogy: A házi macskák vérszomjas gyilkosok. Aki ennek igazságában kételkedne, annak tanácsolom, kövesse példámat, és figyelje ártatlan kedvencét, mit művel, ha szabadon mászkálhat. Kasmír nagy előszeretettel vadászik ugyanis galambokra és rigókra. A múlt hétig nyugodt voltam, hogy részint pórázon van, részint a madár is vigyáz magára, így nagy baj nem történhet. A múlt hétig. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nagyon naiv vagyok macskám képességeinek megítélésében. A póráz ugyanis - mint kiderült - egyáltalán nem akadály, és a madarak sem vigyáznak kellőképpen magukra. Hogy pontosan mi történt, azt fedje a feledés jótékony homálya - mindenesetre egyik este egy rigót úgy kellett kézzel kiszednem Kasmír karmai és fogai közül, rengeteg toll maradt a füvön, viszont a madárka el tudott magától röpülni, így erőst bízom benne, hogy megélte a másnapot. És ez még kétszer megismétlődött volna aznap, de az első eset óta már sokkal jobban figyelek, így ezeket sikerült a póráz befékezésével kontrollálnom.

Szóval akit a macskája sétáltat, az nagyon komoly mentális tréningen vesz részt. Megtanul egyszerre legalább öt dologra figyelni, hármat csinálni stb. Mint köztudott, ez különösen a férfiaknak nehéz - a nők sokkal könnyebben tudják megosztani figyelmüket. Emiatt mondtam is már régebben feleségemnek, hogy igazából neki kellene Kasmírt sétáltatnia, nem nekem. Erre azt válaszolta, hogy ő nem alkalmas erre, mert kutyamágnes. Ami igaz is, mert ahányszor együtt mentünk vele Kasmírt sétáltatni, annyiszor jöttek a különböző méretű és fajtájú, póráz nélküli kutyák, az ezzel járó hercehurcával együtt...

Mindez azt jelenti, hogy továbbra is kénytelen leszek figyelemmegosztó képességemet nap mint nap fejleszteni... :-)
Végezetül beteszem ide egyik kedvenc dalom - ne maradjon már senki jó zene nélkül, aki betér...


Már csak kettőt kell aludnunk, hogy újra ott lehessünk a koncertjükön... :-)

2012. szeptember 15., szombat

Sajnos elkezdődött a suli....

... ezért alig van valamire időm. Így a blogolásra se jut.
Egyedül Kasmír az, akivel rendületlenül sétálunk minden este (és hétvégén reggel is...). Mivel vége van (szünetel) a párzási időszaka, ezért tudok zenét hallgatni séta közben a telefonomon. Így most csak a kedvenc számaim közül osztok meg néhányat. Zömében "szerelmes" dalok, nem feltétlenül és nem úgy igazak rám, ahogy a szövegek mondják - de azért nagyon szeretem őket. Talán nektek is tetszeni fognak.







És végül a lényeg: Küzdj az álmodért! Nincs más választásod. Nyomot hagyni! Ez a cél.

2012. augusztus 20., hétfő

Újra itthon...

Több mint két hét elteltével újra itthon vagyunk. Negyedszer voltunk az idén nyáron Sárvárott, volt ami ismerősként üdvözölt, de új élmények is értek.
De mielőtt ezekre rátérnék, "bemelegítésül" egyik kedvenc együttesem egyik legjobb száma jöjjön 2012-es lemezükről. ("Official video"-juk sajnos tudtommal nincs, meg egyébként is koncerten a legjobbak - de erről is később...)



Szóval újra itthon (otthon) - és ez a mai napra is vonatkozik. Több mint tíz évig augusztus 20-át a hivatalos városi rendezvényen kellett ünnepeljem (tömeg biztosítása, az esemény fényének emelése, pofavizit stb. céljából), a mai nap újra a családé.
Végre.
Reggel negyed nyolckor ébresztett Kasmír, hogy részint éhes, részint menne sétálni. Előbb megoldattam az első problémáját, majd egy kávé és a leveleim átnézése után a másodikat is. És a séta kapcsán nem tudok nem visszagondolni az elmúlt két hétre - a szembeötlő különbségre Dunaújváros és Ságvár között.
Korábban nem a városban laktunk, hanem Rábasömjénben (valahogy úgy képzeld el, mint Mélykút és Újváros), így a séták is ott voltak, nem bent. Most viszont a fürdőtől és a vártól kb. 5-6 percnyi gyaloglásra laktunk, a kettő között félúton.
Ami már első alkalommal is föltűnt, hogy nem láttam a járdák mentén szemétgyűjtőket - viszont szemetet sem. pedig aztán megfordultunk mindenféle helyen: a belvárostól a kertvárosi részig. (Természetesen hatalmas feltűnést keltve az első napokban - macska pórázon! -, de aztán itt is megszoktak bennünket, és a későbbiekben örömmel üdvözöltek...)
Kasmír segített megismerni a várost, elvitt az öregtemetőhöz (képek a honlapon), együtt lógtunk be az arborétumba (igaz, csak egyszer...), megtaláltuk a romkastélyt, szóval nem unatkoztunk.


Visszatérve a szemetesekre, itt Dunaújvárosban szinte ötven méterenként van egy-egy szemétgyűjtő, és mégis tök szemetes az egész város. (Macskák lévén a falak mentén és a bokrok alatt járva szeméthegyekkel találkozunk nap mint nap.) És ez nem az önkormányzat bűne, hanem a mienk, az itt lakóké. Jó lenne rajta változtatni.
Meg azon is, hogy rengeteg a hajléktalan. Ott a két hét alatt nem láttam egyet sem - meg olyan embert sem, aki a kukákból gyűjtötte volna az aludobozokat, hogy a Tescóban beváltsa.
(Persze Sárváron is vannak lakók, de ez kicsit más:

)
Aztán az is furcsa volt hazatérve, hogy itt minden ki van száradva. Mikor elmentünk, még aránylag zöld (és nagy!) volt a fű (a gaz?) a városban, most pedig lenyírva (thx. Szt. István és közmunkások!) és sárgán minden, a házunk előtti részt elszáradt és lehullott falevelek borítják. Látszik, hogy Sárvár már majdnem az Alpokalja, több a csapadék, mások a fák (tuják és fenyők) - és mások az emberek is. A házak előtt (és itt ne csak családi házakra, hanem emeletes társasházakra is gondoljatok) mindenhol nyírt pázsit, virágok (amelyeket valamikor a reggeli órákban meg is locsolnak). A mellékutcákban ugyanúgy, mint a 84-es főút városi részén (mi is itt laktunk).


Szóval nálunk is program lett a locsolás - igaz, nem hajnalban, hanem sötétedés után :-)
Más.
Az idén lemaradtunk a Nádasdy Történelmi Fesztiválról, lévén hogy később mentünk. Azért nem bánkódtunk nagyon, mert így viszont részt vehettünk a XI. Vármeeting Motoros- és Rockfesztiválon. A kétnapos bulira csak ötezer volt a beugró fejenként, cserébe nyolc koncert (igaz, csak négyen voltunk: Ismerős Arcok, Tankcsapda, Lord és Hooligans), fantasztikus motorok, még fantasztikusabb motorosok - és minden, ami a gyomornak kell. Meg a motoros kellékek vására...
Ezek közül majdnem vettem is egyet Dorkának, az unokámnak:


Csak két dolog tartott vissza: az egyik az áruk (3.990,- HUF), a másik pedig az, hogy erőst féltem, a menyem kihajít vele együtt... :-)
Úgy látszik, nem lehet elég korán kezdeni.
Ha rajtam múlik, akkor jövőre is augusztusban megyünk...
És persze volt még egy koncert - igaz, más stílusban:


Ezen is ott leszünk jövőre!

Reggel kezdtem írni e bejegyzést, s most lassan tíz óra - ideje befejezni. Holnaptól hivatalosan is dolgozunk, le kell feküdni aludni... :-)
Búcsúzóul egy búcsúdalt, augusztus 20-án  lehet nyugodtan énekelni a gép előtt is.


"Nyomot hagyni! Ez a cél."