Mentális tréning

Kicsit fellengzősnek tűnhet a cím - de igaz...

Valójában a macskasétáltatásról fog szólni, amit írok...

Ma délután kicsit korábban mentünk le Kasmírral, mint szoktunk, mert részint nagyon akart menni (nyitotta volna szegény a bejárati ajtó zárját, ha tudta volna), másrészt én is szerettem volna az este további részét nyugodtan tölteni (hírek megnézése, illetve Genk-Videoton meccs /Story4 - 21 óra/).

Szerintem itt még nem írtam róla, csak személyes találkozásokkor szoktam elmondani, hogy a kutyákat sétáltatják - a macska az sétáltat.

Arra megyünk, amerre ő akarja (bár néhány dologról sikerült leszoktatni), általában falak mentén, bokrok alján stb. Két év elég volt, hogy összeszokjunk...

Sokan hülyének néznek, hogy ilyet teszek - de ők nem tudják, hogy ez igazi mentális tréning, egy tanárnak elengedhetetlen...

Hogy miért?

Mert ezer dologra kell figyelni közben, fejleszti a figyelemmegosztó képességet.

Lássuk sorban a sétáltatott dolgát:

1. Kutyák: Van-e rajtuk póráz vagy nincs. Ha van, akkor rendben a dolog, nincs teendő. Ha nincs, akkor mekkorák. Vizsla vagy afölötti méret esetén macskamentés: fölkapni a vállra, és várni, mi történik (kivéve kedvenc golden retrieverünk - vele barátkozunk...). Ennél kisebbek esetén figyelni, mi készül. Kasmír ugyanis kétéves, ivarérett kandúr, aki nem ijed meg senki állatfiától. Szembefordul a galáddal, lefekszik, és feszülten figyeli, mit csinál az áldozat. Ha ugyanis közelebb jön, akkor nekiront, és mellső karmaival az illető szemét igyekszik kivájni. Egyszer már - tavaly, Sárváron - sikerült is neki... A többi alkalommal vagy visszafogtam a pórázzal, vagy felvettem a vállamra. (A "drága" kutyások ilyenkor szokták mondogatni, hogy nem kell félni, nem bántja a kutyus. Ami igaz is lehetne akár, de én az ő kis kedvenceiket féltem...) Persze, volt már olyan is, hogy hagytam folyni a dolgokat a saját medrükben - általában elszaladtak a rémült ebek.

2. Macskák: Ez már egészen más kérdés, ez a legnehezebb, és egyben a legfontosabb is. Itt ugyanis szegénykém hátrányban van - a póráz miatt nem tud úgy mozogni (támadni és védekezni), mint a kóbor fajtársak. Emiatt a sétáltatottnak ez az igazi kihívás. Figyelni arra, hol van a másik macsek - melyik bokor alatt bújik meg, honnan akar támadni, merre megy stb. A feladat a testi kontaktus elkerülése, amely vagy arrébb húzással, vagy vállra vétellel oldható meg. Ez utóbbi esetben számítani kell arra, hogy Kasmír (támadó kedvében léve) mindent elkövet ennek megakadályozására. Vagyis karmol, harap, vernyál. "Legszebb" sebeimet ilyenkor kaptam tőle.

3. Madarak: Korábban már belinkeltem a Facebookra egy cikket az index.hu-ról, azt a címet viselte, hogy: A házi macskák vérszomjas gyilkosok. Aki ennek igazságában kételkedne, annak tanácsolom, kövesse példámat, és figyelje ártatlan kedvencét, mit művel, ha szabadon mászkálhat. Kasmír nagy előszeretettel vadászik ugyanis galambokra és rigókra. A múlt hétig nyugodt voltam, hogy részint pórázon van, részint a madár is vigyáz magára, így nagy baj nem történhet. A múlt hétig. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nagyon naiv vagyok macskám képességeinek megítélésében. A póráz ugyanis - mint kiderült - egyáltalán nem akadály, és a madarak sem vigyáznak kellőképpen magukra. Hogy pontosan mi történt, azt fedje a feledés jótékony homálya - mindenesetre egyik este egy rigót úgy kellett kézzel kiszednem Kasmír karmai és fogai közül, rengeteg toll maradt a füvön, viszont a madárka el tudott magától röpülni, így erőst bízom benne, hogy megélte a másnapot. És ez még kétszer megismétlődött volna aznap, de az első eset óta már sokkal jobban figyelek, így ezeket sikerült a póráz befékezésével kontrollálnom.

Szóval akit a macskája sétáltat, az nagyon komoly mentális tréningen vesz részt. Megtanul egyszerre legalább öt dologra figyelni, hármat csinálni stb. Mint köztudott, ez különösen a férfiaknak nehéz - a nők sokkal könnyebben tudják megosztani figyelmüket. Emiatt mondtam is már régebben feleségemnek, hogy igazából neki kellene Kasmírt sétáltatnia, nem nekem. Erre azt válaszolta, hogy ő nem alkalmas erre, mert kutyamágnes. Ami igaz is, mert ahányszor együtt mentünk vele Kasmírt sétáltatni, annyiszor jöttek a különböző méretű és fajtájú, póráz nélküli kutyák, az ezzel járó hercehurcával együtt...

Mindez azt jelenti, hogy továbbra is kénytelen leszek figyelemmegosztó képességemet nap mint nap fejleszteni... :-)

Végezetül beteszem ide egyik kedvenc dalom - ne maradjon már senki jó zene nélkül, aki betér...

Már csak kettőt kell aludnunk, hogy újra ott lehessünk a koncertjükön... :-)