Ezt is megértük.
Lassan semmi nincs, amit olvashatnék/hallgathatnék/nézhetnék - várok a csodára.
Eszembe jutnak gyermek- és ifjúkorom emlékei, amikor rádiónkon még módomban volt az újvidéki és szabadkai adókat hallgatni (from Szkopál Béla), a Radio Luxembourgot - és ne felejtsük el a Szabad Európa Rádió adásait sem!
Előbbieket középhullámon, utóbbit rövidhullámon tudtam fogni. Az RH hullámhossz már sehol sem elérhető, és a SZER is megszűnt - talán újra kellene indítani, mint Romániában és Bulgáriában.
Annak idején elsősorban a zene miatt hallgattam ezen adókat, és a hírek voltak másodlagosak, ma ez pont fordítva lenne.
"Mindig új és mindig rendes, ez a kedves hatvanperces, Hangrázda" - a mai napig nem tudom elfelejteni ezt a konfot, ahogy a Futótűzét sem...
Itt hallottam először a Rolling Stones, a Led Zeppelin, a Deep Purple (és sok más, nálunk egyáltalán nem játszott együttes) számait, és persze fel is vettem azokat szalagos Tesla magnómon, hogy aztán a haverokkal együtt tomboljunk rájuk.
És persze Cseke László Tinédzserpartija is kihagyhatatlan volt...
Ma viszont már egészen más lett a helyzet: Népszabadság - Magyar Nemzet - Hírtv; csak néhány a bezárt médiák közül. A Népszavát sohasem olvastam, marad az Index és a HVG (ez utóbbinak kezdetektől előfizetője vagyok).
És most várom, hogy újrainduljon a SZER adása - Magyarországon is.
Bár bízom benne, hogy interneten is elérhető lesz, de arra is gondolok, hogy Ártunk és Ormányunk még képes lesz blokkolni ezt is.
De az RH-t nem fogja tudni - ahogy Kádáréknak sem sikerült!😋
Édesapámék annak idején kidobták régi rádiójukat, de nejem nagymamájától sikerült megmentenem vevőjüket. Igaz, egy darabig csak szobadísz volt (sokáig az igazgatóhelyettesi irodában), de egy barátom sok éve megjavította, és így ma is MŰKÖDIK (RH-N IS) (az előbb próbáltam ki!)! 😊
Egy ideje otthon sokat beszélgetünk arról, hogyan tovább, milyen út áll előttünk, mit tehetünk. És nem én vagyok a pesszimista - sokkal inkább nejem az, aki nem tud/akar várni éveket. Pedig nincs más lehetőség előttünk. 😒
Megtanultam Édesapámtól, hogy ha nem tudsz tenni, akkor várni kell. Ő húsz évet bírt ki Horthy alatt, majdnem tízet Rákosi alatt, s több mint harmincat Kádár regnálása idején. De lett gyermeke (én), láthatta és simogathatta első unokáját - és talán boldogan halt meg.
Én ma abban bízom, hogy még megélem azt, hogy bukjon a jelenlegi rendszer - ha lehet, vér nélkül. Mert nagyon nem szeretném, ha ennek is úgy lenne vége, mint az első kettőnek. Féltem Magyarországot.
És mielőtt valaki azt hinné, kétségbe vagyok esve, üzenem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése